Miért lettem Fordulópontok- és életrend mentor? - III.rész

/folytatás és befejezés, vigyázat hosszú! De érdemes…/

Amikor az előző blog bejegyzést írtam, a jelenig leírtam az élettörténetemet a weboldal szerkesztőfelületén. Már éppen befejezni készültem, amikor elment az internet kapcsolat, és elveszett az elmúlt 10 év leírása. Jelnek vettem. Szerintem a Jóisten közbeavatkozott.

Mert valóban nem az ördögöt kell dicsőítenem, hogy micsoda pusztítást végzett még az életemben, hanem a tekintetemet folyamatosan az Úr megváltó, megszabadító munkáján (amit elvégzett a kereszten), az életemben már megnyilvánult áldásain, és az Igén kell tartanom.

Például ezen az Ószövetségi ígéreten:

"Szánalomra indult országa iránt az Úr, és megkönyörült népén. Így szól népéhez az Úr:

Most már adok nektek gabonát, mustot és olajat, hogy jóllakjatok vele. Nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a nemzetek. Messze űzöm tőletek az északi ellenséget. Sivár és puszta földre kergetem szét őket: elejét a keleti tengerbe, végét pedig a nyugatiba. Fölszáll a bűze, fölszáll tetemének szaga, bármilyen nagy pusztítást hajtott is végre.

Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj, mert nagy dolgokat vitt véghez az Úr! Ne féljetek, mezei vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, mert a fák gyümölcsöt hoznak, a fügefa és a szőlő gazdagon terem. Sion fiai, vigadjatok és örüljetek az Úrnak, a ti Isteneteknek! Mert megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen.

Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé."

/Jóel 2:18-27 RÚF/

Ismeritek Jóél próféta könyvét? Sőt, inkább ezt kérdezem: végig olvastátok már a Bibliát? Nos, két diploma és egyebek ide vagy oda, én 2014-ben, 41 évesen kezdtem olvasni először… Nagyon hálás vagyok, hogy nem veszítettem több időt! Azóta már most olvasom tizedszer, minden évben végig olvasom vagy hallgatom, idén a Tűzbibliát olvasom, illetve a napi sétáim alatt a Holy Bible Biblia alkalmazást használom, a Revideált Új Fordítást be lehet állítani felolvasó módra, azt az egyik fülhallgatón szoktam séta közben hallgatni.

A kedvencem amúgy a Filippi levél, de nagyon szeretem az előtte található Galata és Efezus leveleket is, ezt a 3 újszövetségi levelet egyszerre szoktam hallgatni.

Az evangéliumok közül János evangéliuma a legkedvesebb számomra.

Én blog bejegyzést akkor szoktam írni, amikor az Úr ihlet erre. Ezért változóak az időpontok, nincs benne olyan kiszámíthatóság, meg marketing fogás, hogy minden x. napon írok. Meg megjelenési időzítés, meg ilyenek. Nem.

Akkor írok, amikor zöld utat kapok fentről.
Igaz, másban is így élem az életem. Most már.

És, hogy hol vannak a gyümölcsök? A szellememben, az elmémben és a szívemben már megtermettek. Kis idő még, amíg a természetes világban is megjelennek, de már azért tudok és merek róla beszélni, mert teljesen bizonyos vagyok a mások számára is láthatóvá válásukban. Az Úr megdicsőíti magát az életemben. Hogy ez milyen érzés nekem? Egyrészt megnyugtató, békességet és biztonságot ad, másrészt még mindig támad a gonosz, napközben is, de főleg reggelente, amikor a gyomrommal a torkomban ébredek. Ilyenkor is az Úrhoz szólok, legelőször hálát adok az adott napért és már előre megköszönöm az aznapra rendelt áldásait, és kérem, hogy segítsen meglátnom az összeset. Mindig imádkozom másokért is, a szeretteimért, az ügyfeleimért és a vendégeimért, az emberekért, akikkel aznap kapcsolatba kerülök, és kérem, hogy egész nap képes legyek az áldás szavait szólni. Mindig imádkozom ismeretlen emberekért is valamilyen oknál fogva, mert olvastam vagy hallottam róluk előző napon és az esti imáim után még reggel is imádkozom értük. Aztán Jézus nevében felveszem az Úr fegyverzetét.

"…Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre,…"

/2 Korintus 10:3-5/

/Isten fegyverzetének felöltése/

"…Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.

Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.

Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.

Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére.

Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde.

Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; …"

/Efezus 6:10-18/

És akkor elmúlik a reggeli gyomorremegés. És egész álló nap, folyamatosan élő kapcsolatban vagyok az Úrral. Úgy beszélgetek vele, mint ha láthatóan is itt állna mellettem. Pedig nem mellettem áll, hanem előttem megy.

"Ezt mondja az Úr fölkentjének, Círusnak, akinek erősen fogom a jobb kezét, népeket terítek le előtte, és királyok övét oldom meg, kitárulnak előtte az ajtók, nem maradnak zárva a kapuk:

Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene. Szolgámért, Jákóbért, választottamért, Izráelért szólítottalak neveden; nagy hírnevet szerzek neked, noha nem ismertél. Én vagyok az Úr, nincs más, nincsen isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél. Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy rajtam kívül nincsen más, én vagyok az Úr, senki más! Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr cselekszem mindezt.

Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr teremtettem mindezt.

/Egyedül az Úr ad szabadulást/

Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? – és a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed!? Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? – és anyjának: Miért vajúdtál velem?!

Ezt mondja az Úr, Izráel Szentje és alkotója: Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően? Parancsolni akartok kezem munkájában? Én alkottam a földet, és én teremtettem rá embert. Az én kezem feszítette ki az eget, minden serege az én parancsomra állt elő. Én indítottam el őt győzelmesen, egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat, nem fizetségért és nem ajándékért – mondja a Seregek Ura.

Ezt mondja az Úr: Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége és a szebáiak, e nagy termetű férfiak hozzád mennek, tieid lesznek, utánad mennek, megbilincselve vonulnak. Feléd fordulva leborulnak, feléd fordulva imádkoznak: Csak nálad van Isten, nincsen máshol, nincsen más isten! Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító! Szégyen és gyalázat éri őket, a bálványkészítők mind gyalázatra jutnak. Izráelt megszabadítja az Úr örökké tartó szabadítással; nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé.

Ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az Úr, senki más! Nem rejtélyesen szóltam, a földnek egy sötét helyén. Nem azt mondtam Jákób utódainak, hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem. Én, az Úr, igazat mondok, a valóságot jelentem ki!

Gyűljetek össze és jöjjetek! Lépjenek elő mindazok, akik megmenekültek a nemzetek közül! Semmit sem tudnak azok, akik fából készült bálványokat hordoznak, és olyan istenhez imádkoznak, aki nem tud megszabadítani. Mondjátok meg, adjátok elő, tanácskozzatok csak egymással! Hirdetett-e valaki valaha, jelentett-e ki ilyet az ősidők óta? Csak én, az Úr! Nincs más isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül.

Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincsen más! Magamra tettem esküt, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajlik meg minden térd, rám esküszik minden nyelv, és ezt mondják rólam: Csak az Úrnál van igazság és erő! Megszégyenülve mennek hozzá mind, akik szembeszálltak vele. Az Úr által boldogul, vele dicsekszik Izráel minden utóda."

/Ézsaiás 45:9-25 RÚF/

Szóval, miért lettem Fordulópontok- és életrend mentor?
Mert az Úr erre a döntésre vezetett.

Sem azt, hogy "mit", sem a "mikor"-t, sem a "hogyan"-t, sem a "miből"-t nem én döntöttem el. Én csak engedelmeskedem. És

• hálát adok azért, hogy végül a Fordulópontok I. könyv 2014.03.25.-én megjelenhetett az apai nagyszüleim örökségéből,
• hálát adok azért, hogy bár elestem, felálltam egy több, mint 30 millió forintos adósságból, megint hasra estem, újra felálltam, aztán arcra estem, és ismét felállok,
• hálát adok azért, hogy bár 3 lakást is elveszítettem eddig, megteremtem újra a saját ingatlanjaimat és többet már nem fogok elveszíteni,
• hálát adok a férjemért, akivel 51 éves koromban, 2023-ban házasodtam össze,
• hálát adok azért, hogy nem roppantam bele abba, hogy a testvérem nem beszélt velem 8 évig, és abba sem, amikor 2024 januárjában kiderült, hogy miért nem,
• hálát adok azért, hogy helyreállnak a származási családomban a családi kapcsolataink,
• hálát adok azért, hogy pár évvel ezelőtt a gyermekeim is befogadták az Urat a szívükbe, hatalmas ajándék és áldás, hogy ők már tinédzserként megtették!,
• hálát adok azért, hogy a gyermekeim édesapjával és az utánam választott és megteremtett családjával – a válásunk óta eltelt 17 év minden fájdalmas kihívása ellenére – évek óta kiegyensúlyozott, jóindulatú kapcsolatot sikerült felépítenünk,
• hálát adok azért, hogy a férjem tágabb családja örömmel és jó szívvel befogadott,
• már előre hálát adok azért, hogy a férjem volt felesége és a férjemmel közös gyermekeik, az ő párjaik is befogadnak idővel, bár szerintem most még mindannyiunknak nagyon nehéz és fájdalmas a minket érintő mozaikcsaládos lét, és nagyon lassan haladunk, gyógyulunk,
• hálát adok azért, hogy 49 és 51 éves koromig éltek a szüleim, 50 éves koromig élt a nővérem férje, aki 43 évig volt a családunk része és áldott jó ember volt, nagyon tiszteltem és tisztelem,
• hálát adok azért, hogy a nővéremmel és családjával az életünkből kimaradt 8 év után még beszélhettünk, találkozhattunk a sógorommal is,
• hálát adok azért, hogy nem roppantam bele abba, hogy 1,5 év alatt édesapámat (2022 augusztusában), majd a sógoromat (2023 márciusában), majd édesanyánkat (2024 márciusában) is elveszítettük,
• hálát adok azért, hogy 2023.05.01.-én megvalósult a nagy álmom és csodálatos esküvő adatott nekünk, hálás vagyok a 36 szerettünkért, akik tanúi voltak a szövetségkötésünknek, és bár az édesanyám még élt, már nem tudott részt venni a házasságkötésünkön, és a nővérem sem, hiszen 10 nappal előtte temettük el a férjét, továbbá nem vett részt az esküvőnkön a fiam párja (azóta felesége) és a férjem gyermekei sem, és bár az esküvőnk másnapján édesanyámhoz utaztam, hogy kórházba vigyem, AZON A NAPON mégis képes voltam, a férjemmel képesek voltunk boldogságot érezni,
• hálát adok azért, hogy az Úr 2023.12.30.-án arra vezetett, hogy belátható időn belül megnyissam a Fordulópontok Szalont, amit ekkor már láthattam a lelki szemeim előtt, és képessé tett, hogy elkezdjek dolgozni a koncepción, a tervezésen, az összes részleten, amely részleteket most is csak lépésről lépésre, egyik napról a másikra mutatott meg,
• hálát adok azért, hogy miután alázattal elfogadtam az Úrnak ezt a vezetését a Szalon nyitással kapcsolatban, ekkor még a "mit"-en kívül még mindig nem ismerve az oda vezető utat, a "hogyan"-t, a "miből"-t, a "kikkel"-t, képes voltam elviselni, hogy órákon belül megjött a sátán elképesztő támadása azzal, hogy 2024.12.30.-áról 31.-ére virradó éjjel, hajnali fél 4-kor édesanyám állapota válságosra fordult,
• hálát adok azért, hogy amikor édesanyám kicsivel jobban lett, 2024 februárjában elutazhattam pár napra feltöltődni a 7 hónapos várandós menyemmel kettesben,
• hálát adok azért, hogy 2024 február végén édesanyám állapotának ismét válságosra fordulása, a napi és voltak napok, hogy naponta kétszeri kórházban történő látogatása, a látottak traumáinak, ordító fájdalmának hordozása ellenére képes voltam éjszakánként tovább dolgozni a Szalon kialakításán,
• hálát adok azért, hogy mindezt bár a férjem nem értette, nem támogatta, a gyakorlatban mégis segítette és elviselte,
• hálát adok azért is, hogy édesanyánk utolsó hónapjaiban a nővéremmel egy telefonbeszélgetés során sor került a kimaradt 8 év okainak tisztázására, elképesztő sírásban, nekem pedig a hangom is berekedt-elment (már nem köhögtem, mint évekkel korábban, de ilyen helyzetben, nagy traumakor a hangom mindig elmélyül és bereked),
• hálát adok azért, hogy az akkor még meglévő, korábbi munkahelyemen elviselték, hogy nem teljesítek,
• hálát adok azért, hogy 1 hónappal korábban 2024.03.08. péntek 17 órára hirdettem meg a mezőkövesdi Fordulópontok Szalon megnyitóját, pont ebben az 1 hónapban 4x volt olyan a helyzet, hogy "utoljára elköszöntünk" édesanyánktól, aki elképesztő méltósággal és szívóssággal viselte a 18 napig tartó ágyhoz kikötözöttséget és mindent, ami a szenvedéseivel járt, hiszen csak az utolsó 2 napban nem volt már - megszakításokkal sem - magánál,
• hálát adok azért, hogy bár édesanyám 2024.03.05. kedden átment a másik világba, 3 nappal később képes voltam ott állni a Szalon megnyitóján és tudtam a jelenlévőknek örülni, hálát adok azért, hogy a férjem, a lányom és a lányom édesapja is köztük volt,
• hálát adok azért is, hogy az ekkor már 9 hónapos várandós menyem is egészséges volt,
• hálát adok azért is, hogy bár édesanyám még megérhette a hírt, hogy az én ágamon is dédunokája születik, és bár az első unokám megszületésekor már fentről figyelt minket, 2024 augusztusában a fiamék házasságkötésén még jelen lehetett,
• hálát adok azért, hogy az első unokánk megszületését a férjemmel a szülőszoba előtt várhattuk - Úristen, milyen erőt adó boldogság volt nagyszülővé válni és azóta is, szülőnek és nagyszülőnek lenni!,
• hálát adok azért, hogy egy héttel édesanyám halálát követően az akkor még meglévő munkahelyemen, az NN Biztosítónál, ahol ezt a szituációt megelőzően nagyon sokat kaptam, sor került egy olyan beszélgetésre, amelynek eredményeképpen képes voltam felállni és elköszönni, és belemenni a teljes anyagi bizonytalanságba,
• hálás vagyok azért, mert az Immo1 országos ingatlanközvetítő hálózat tulajdonosai annyira bíztak bennem, ami minden képzeletemet felülmúlta és ez az értékrend, ez az emberi nagyság elképesztően lenyűgözött engem és tovább erősítette a tiszteletemet irántuk,
• hálás vagyok azért, hogy ugyanezek a tulajdonosok bár számítottak rám a gyászaimból való kilábalás után, tolerálják azt is, hogy nem nekik adom vissza az erőmet, a szolgálatomat, hanem Istennek engedelmeskedem a jelenlegi szolgálatommal,
• hálás vagyok azért is, hogy a jelenlegi szolgálatomat Isten más embereken, sok tekintetben példaképeken keresztül csiszolta és formálja most is,
• hálás vagyok azért a boldogság érzésért és belső bizonyosságért, hogy megérkeztem oda, amire minden korábbi pozitív és negatív élettapasztalat felkészített, és ennek gyümölcsei a látható világban most kezdenek kibontakozni és én az egyre bővülő számú támogatómmal és szeretteimmel gyönyörködhetek ezekben a gyümölcsökben,
• hálás vagyok minden csodálatos ügyfelemért és vendégemért, mindenkiért, akinek adhatok,
• hálás vagyok azért, hogy édesapám származási családjával is melegszik kapcsolatom,
• hálás vagyok azért, hogy a férjem az elmúlt 5 évben minden jelentős családi eseményen mellettem állt és fogta a kezem, akkor is, amikor nem hitt bennem,
• hálás vagyok azért, hogy a férjemmel többször megpróbált kapcsolatunk, majd ez az eddig még rövid házassági szövetségünk súlyos válságaiból is kimenekített Isten, olyannyira, hogy úgy megragadott engem (a 10 éve megtért és a 10 éve vízkeresztséggel bemerítkezett, 9 éve pedig Szent Szellemmel is keresztelt feleséget), és (a válóperünk elindításáig "még csak" 5 éve megtért) férjemet, hogy végül a házasságunk és a kapcsolatunk jobb, mint valaha bármikor is volt,
• hálát adok azért, hogy ennek megvalósulásához egy korábban ismeretlen hölgyet és férjét, Timit és Tibit, valamint ismét a szerzőtársamat, barátomat, Marcsó Csillát küldte, immár mindkettőnk megsegítésére,
• hálás vagyok azért, hogy a férjem 4 évig otthont biztosított számomra Mezőkövesden, és azért is, hogy én most már a vágyott városomban, Szentendrén élhetek, és bízom benne, hogy hamarosan a férjemmel együtt is itt élhetünk,
• hálás vagyok a Csodalámpa Alapítvány alapítóinak és munkatársainak, hogy én 2012 óta, a férjemmel közösen pedig 2019 óta önkéntesként szolgálhatunk,
• hálás vagyok mindenkiért, aki gáncsolt, aki becsapott, aki lenézett, aki megtaposott - áldást szólok rájuk is, hiszen talán nekik van a legnagyobb szükségük rá,
• hálás vagyok azokért az emberekért is, akiknek a döntéseimmel vagy azok következményeivel én okoztam fájdalmat - nem csak bocsánatot kértem tőlük szemtől szemben, vagy az Úron keresztül, hanem a legnehezebben is túl vagyok: megbocsátottam magamnak, 
• hálás vagyok a csodálatos barátaimért: Anikóért, Beáért, Bogiért, Csilláért, Editért, Gabcsiért, Gabiért, Líviáért, Melindáért,
• hálás vagyok azokért az emberekért, akik segítettek, támogattak,
• hálás vagyok azért, hogy Isten begyógyította a szüleim okozta sebeimet, véget vetett a veszekedéseik és verekedéseik okozta rettegés visszatérő rémálmainak,
• hálás vagyok édesapámnak, aki már nem érhette meg, hogy felnyíljon a szemem, és ne csak nézzek, hanem lássak is,
• hálás vagyok édesapámnak, hogy elviselte a dühömet, a haragomat, a szeretetlenségemet, miközben ő mindennél jobban szeretett engem, de én erre csak mindkét szülőm halála után jöttem rá és ez most még nagyon fáj,
• hálás vagyok édesapám szellemi örökségéért, amelyet egyszer majd talán nyilvánosságra hozok, most még tartogatom a családon belül,
• hálás vagyok azért, hogy meg tudtam bocsátani az általam sokáig istenített és az elképesztő, példamutató érdemeiért jogosan csodált édesanyámnak, hogy ki tudott jönni a fájdalmam vele kapcsolatban is, ami nagyon-nagyon nem könnyű egy olyan gyermeknek, aki a szüleinek elképesztő veszteségek után született meg és maradt életben,
• hálás vagyok azért, hogy most már békességben vagyok nem csak édesapámmal, hanem édesanyámmal is, és újra szeretem, tisztelem mindkettejüket,
• hálás vagyok azért, hogy éppen ezek miatt a felkészítő tapasztalatok miatt váltam annyira megértővé más emberekkel,
• és köszönöm Istenem, hogy még meg sem fogantam, amikor kiválasztottál arra a szolgálatra, amelyet most végzek.

Alkalmassá tetted az alkalmatlant, méltóvá a méltatlant.

Minden dicsőség a Tiéd, Uram!
Soli Deo Gloria!